Skócia, Külső-Hebridák, Callanish-i állókövek, Blackhouse Village (feketeház falu), 2020. augusztus 17.
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
Mióta a Külső-Hebridák felé vettük az utunkat, nem volt esőben részünk. Már öt napja! Nem hittük, hogy ilyen is lehetséges Skóciában. Kaptunk ködöt, napsütésből szokatlanul sokat, de esőből semmit. Kényeztetnek az égiek, az biztos, de már ránk fért. Jó időben minden tevékenység sokkal egyszerűbben kivitelezhető és élvezetesebb, pláne, ha hajón él az ember.
Ma is a szép időnek köszönhettük, hogy elkirándultunk Lewis két kultúrtörténeti látnivalójához, és mert messze voltak Stornoway-től, buszra kellett szállnunk.
Kievezés után a központba sétáltunk, ahol elváltunk egy kis időre. Dénes a kikötőt célozta meg, hátha hétfő lévén a covid ellenére talál ott valakit, akitől infókat szerezhet a téli tárolással kapcsolatban itt, Stornoway-ben. Én a buszpályaudvar közelében a Tescót látogattam meg, ami tegnap, vasárnap lévén, zárva volt. Elemózsiát vettem az útra, de a nagybevásárlást praktikus okokból estére, a túra utánra hagytuk.
Egy helyi utazott még rajtunk kívül a 9.50-es buszon, amiről a Callanish-i állóköveknél, Skócia Stonehenge-énél szálltunk le. Nem tudom, a covid miatt volt-e ez az alacsony utaslétszám, vagy úgy általában ez egy kevéssé forgalmas járat.
Az viszont biztos, hogy a látógatóközpont múzeuma a covid miatt tartott zárva, a mosdója szerencsére nem, a hatalmas állókövekhez pedig belépő nélkül oda lehetett sétálni. Amíg ott voltunk, két turistabusz és jó pár autó utasaival osztoztunk a csillogó gneisztömbökön. Tiltó táblák hiányában mindenki ölelgette, simogatta őket.
Skócia Stonehenge-e, a 3-5 méter magas Callanish-i állókövek:
Nem volt könnyű, de csak összehoztuk, hogy a vallási vagy csillagászati vagy mindkettő vagy egyéb célból több, mint 4500 éve itt álló sziklatömbökkel csak mi legyünk lefotózva:
Közben kibújt a nap a felhők mögül, és megváltoztatta a hely hangulatát:
Egy kilométerre található két másik ilyen hely, ezekhez is elsétáltunk. Közben a parkolóban alaposan megnéztük magunknak ezt a lakóautóvá alakított mentőautót, amivel egy fiatal német pár érkezett:
A skót "Stonehenge" jól látszik hátul a távolban (a fenti képen Dénestől picit balra).
Az utolsó helyre skót marhák és juhok között vitt tovább az ösvény. Dénes megkérte az utunkban heverő helyes skót marhát, hogy nézzen a kamerába:
Az utolsó mini Stonhenge-nél ravasz képű manó bújt elő az egyik szikla mögül:
Könnyű volt átváltozni, annyi elhullajtott gyapjút találtunk a füvön a legelésző juhoktól.
Az eddig látott skót tájakhoz képest a Külső-Hebridák legnagyobb szigetén feltűnően hiányoztak a fák, bokorok. Annál több volt viszont a kis tavacska, amik a jégtakaró visszahúzódását követően változatosabbá tették a csupaszra csiszolt sziklás felszínt. A számukon már a buszon utazva elképedtünk, legjobban egy légifotón tudom megmutatni, miről beszélek:
Busszal mentünk tovább egy másik tengerparti településre, ahol az 1800-as évek végén épült "fekete házakat" néztük meg. A hely a Gearrannan Blackhouse Village névre hallgat.
Még egy utolsó búcsúfotó "Stonehenge"-ről:
Carlovay-nél szálltunk le a buszról, innen gyalog mentünk tovább a tengerparti településre (Garenin). Útközben láthattuk a ma használatban lévő családi házakat:
Majd kiértünk az Atlanti-óceánra nyitott tengerpartra, ahol megtaláltuk a múltat, az 1850-es években épült, és az 1970-es évekig lakott "fekete házakat". A melengető napsütésnek hála, nyáriasabb öltözékre válthattunk.
Azonnal megkívánta a szemem azt a kis homokos partszakaszt, ami az apály miatt épp nem volt a víz alatt:
A házaknak, amíg lakták őket, nem volt kéménye, bent a szoba közepén raktak tüzet tőzegből, aminek a füstje a tetőn át távozott, és közben bekormozta bent a falakat. Innen a fekete ház elnevezés. Miután műemlékvédelem alá kerültek, felújították őket, kaptak kéményt, és néhány ház turistaszállásként működik.
A covid miatt a múzeumként működő épület és a szállások zárva maradtak, viszont sétálhattunk a házak között, illetve bekukkanthattunk az ablakokon.
Belül modern belső, vetett ágyak várják a fizetővendégeket:
Az udvaron pedig akadt bőven száradó tőzegtégla a fűtéshez:
A Callanish-i állóköveknél (nem a fő-, hanem a kisebb kövekből álló helyeknél) találtunk, és le is fotóztuk a friss tőzegkitermelés után visszamaradt területet:
A hatás kedvéért befűtöttek egy-két "fekete házba", hogy a turisták érezzék a tőzegfüstöt.
A házaktól lesétáltunk a homokos partra, és kicsit elrepültünk gondolatban a Karib-szigetekre.
Skót vitorlázók javasolták, hogy ha tehetjük, mindenképp menjünk el egy homokos beach-re itt Lewis és Harris szigeten, mert a nyugati, az Atlanti-óceánnak kitett oldalon van néhány nagyon szép. Homokos tengerpartokban bőven volt részünk az évek során, ezért nem is vettük bele a terveinkbe, hogy majd pont itt erre szánjuk az időnket. De épp ez a lényeg. Pont itt. Különlegességként hatnak a Skót-felföld zöld hangulata után.
Nekünk erre az évre ez a pici folt jutott a szigeten, de láttunk képeket a legszebbről (Luskentyre). A mai melegben szívesen végigsétáltam volna a homokján.
Stornoway-be visszaérve még beugrottunk a Tescóba, mielőtt visszaeveztünk volna Barny-ra. A billegős horgonyzóhelyen Dénes újra fürdött a tengervízben, és felkészültünk a holnapi útra. A téli tárolással kapcsolatban még sehonnan nem érkezett válasz, így mérlegeltük a lehetőségeinket, és holnapi célunknak Shiant Islands-t választottuk, ami egy lakatlan szigetcsoport. De nem ezért, hanem mert ez miatt nagy a madárélet rajta, és a fő ok, hogy közel van ahhoz a két szigethez, ahol érdeklődtünk hely felől (Lewis és Harris sziget, ill. Skye sziget). Ha holnap estig nem érkezik válasz sehonnan, akkor Lewis és Harris szigeten Scalpay lesz az újabb cél, itt jártunk 6 napja, és a közelében fekszik Tarbert kikötője, ahol biztos, hogy otthagyhatjuk a hajót kiemelve, csak nem éppen a legkedvezőbb áron. És innen még át kell kompozni a szárazföldre, onnan pedig megoldani a hazarepülést.